Várva várt esemény volt számunkra a 10 éves együttlétünk megünneplése. Így aztán
nagyon tudatosan készültünk is erre a hétvégére. Már januárban két napig
dolgoztunk azon, hogy mivel töltsük fel tartalommal a szeptemberi programot.
Tulajdonképpen már ekkor elkezdtük a ráhangolódást, s ezzel kicsit az ünneplést is,
hiszen a közös programelemek kidolgozása is sok munkát és egyben nagy élményt
adtak számunkra. Izgalommal indultunk azután 2019 szeptember 27-én Bölcskére a
Szent András kastélyba, ahol méltó helyet találtunk ahhoz az emelkedett érzéshez,
ami átjárt bennünket. A termet feldíszítettük különböző eseményeink
pillanatfelvételeivel, amelyből vasárnap mindenki vihetett haza emlékként, amennyit
csak akart.
Szombaton rajzolással kezdtünk, amellyel vizualizáltuk magunkat külön, s együtt is,
hogy végül egy gyönyörű patchwork legyen az eredmény: ezek vagyunk mi .
Arra szántunk ezután időt, hogy mindenki elmondhassa a mesélő fotelben, hogy mi
történt vele az elmúlt 10 évben, hol tart, s mit tervez a jövőre nézve.
Ültettünk fát a kastély kertjében, amely gyökeret verve állít emléket kis
közösségünknek.
Az este ünnepélyes hangulatát az elnöki beszédekkel indítottuk, közösen megnéztük
a sok programunk rengeteg fotójából készült filmes összeállításunkat. Zenét
hallgattunk, beszélgettünk, ettünk-ittunk, nevettünk rengeteget.
A terem közepén lévő oszlopon mindenkiről egy-egy gyermeki fotót helyeztünk el,
amelyről találgattuk, ki lehet vajon ő? Vasárnap reggel azután lerántottuk a leplet, és
hangos kacajok között jöttek a(z) „ez te vagy,”, „sosem gondoltam volna”, s a „tudtam
én” felkiáltások.
A két napos ünneplést egy ajándékozással zártuk: mindenki hozott egy előre
becsomagolt titkos ajándékot, amelyet valaki sorszám alapján megkapott vagy
elcsent a másiktól. Nagyon izgalmas, újszerű és tartalmas ajándékozás volt ez. Méltó
zárása az első 10 évünknek. Folyt. köv. 😊
(Szilvágyi Beatrix, 2019. szeptember 29.)
